Grafika
Megkértük Sallai Petit a Tribute lemez borítójának elkészítőjét meséljen egy kicsit magáról, hogyan is került kapcsolatba zenével, grafikával.
Hát igen.. Az ember ilyenkor, mikor el kell kezdenie egy úgynevezett
"bemutatkozást", elég nehéz helyzetben van. Egyrészt próbálja kerülni a kliséket, amik ez esetben elkerülhetetlenek, másrészt pedig nem akar különc módon egyénieskedni. Mivel ebben az esetben nem igazán egy szakmai oldalról történő kérésnek teszek eleget, sokkal inkább a zenei oldalról, így a zenéhez azon belül is a metal műfajhoz közel álló dolgaimról beszélek inkább.
A születésem 1980-ra tehető, melyet követett egy nem túl örömteli, iskolai kötelezettségek, és egyéb számomra irdatlan kínokat okozó hasonló dolgok hosszú éveken keresztül történő elviselése. Némi enyhülést a gimnáziumi évek hoztak, bár oda sem a reggelente rámtörő brutális iskolaundor vitt, hanem sokkal inkább a rajz, majd később a zene, pontosabban zenekari dolgaim. A rajz mindig is érdekelt, szinte minden rajzomat megőriztem úgy 2 éves koromig visszamenőleg, tehát elég korán elkezdett foglalkoztatni a dolog. A szabadidőm nagyrészét tizenéves koromig tehát ez töltötte ki.
A gimnáziumi évek alatt döntöttem el véglegesen, hogy ezzel akarok foglalkozni a továbbiakban, mivel semmi értelmét nem láttam, hogy bármi olyan dologgal keserítsem napjaimat, aminek(állítólag) van jövője, de vagy nem érdekel, vagy pedig irtózok tőle.
Maradt tehát a rajz. A zene komolyabban a gimis évek közepén kezdett befolyásolni, bár korábban is szimpatizáltam a rockzenével, annak súlyosabb ágaival, de igazán ekkor kezdett nálam mániákus méreteket ölteni a zenehallgatás, beszerzés, koncertre járás. Természetes módon tehát a lemezborítókkal is kapcsolatba kerültem ezáltal. A régi klasszikus borítókat (Iron Maiden pl) szinte órákig nézegettem, majd rajzoltam, tervezgettem hasonló dolgokat.
1994-ben végleg eldőlt, hogy gitárt fogok, ettől kezdve az időm nagyrészét az első hangszer megszerzésének gyötrelmei töltötték ki, amire így, jópár év távlatából jóval kellemesebben tekintek vissza.Az ember ilyenkor megalakítja az első zenekarát, amit közel egymillió tagcsere, névváltás követ, stb. Eközben is folyamatosan rajzoltam, mígnem 1998-ban a Nyíregyházi Főiskolán találtam magam, itt már végre csak azzal foglalkozhattam, ami érdekelt(bár a tantárgyak egy része szinte semmilyen nyomot nem hagyott bennem, mivel nem kötődött a rajzhoz, nem is látogattam
ezeket az órákat), valamint a zenekar is folyamatosan ment, emellet a heti 3 Kő buli átlagosnak volt mondható. Egy ilyen helyen rengeteg zenésszel, egyéb arccal megismerkedhet az ember, ez esetemben így is történt. Elkezdtem grafikai szinten is foglalkozni a zenével, logókat, egyebeket is terveztem, majd egy ismerősöm felkért, hogy csináljam meg a készülő lemezük borítóját. Mivel szinte egymás után voltunk ugyanott stúdiózni, ráadásul én a közelben is laktam,
elég hamar megbeszéltük a koncepciót, minekutána elkészült a Relikvia "Ismeretlen Földeken" c. albumának a borítója. Persze eközben a saját dolgainkat is én csináltam, viszont ez a borító került ki először szélesebb körben a kezeim közül. Visszatekintve voltak hiányosságai, de ezt inkább csak én tudom:)
Ettől kezdve(mivel a sulit befejeztem, és Budapestre költöztem) már mint grafikus dolgoztam. Az eddig elkészült borítóim azonban nem túlságosan régen készültek, mert korábban más területen dolgoztam és a saját dolgaimon kívül lemezborítókkal nem nagyon foglalkoztam. Nagyon örültem a lehetőségnek, és HJULES barátom túlterheltségének, minek eredményeképpen néhány borítót
átdobott nekem, hogy csináljam meg őket. Később aztán jobban belefolytam a dolgokba a hammeres Kristófon keresztül, amikor is felhívott a Smici, hogy lenne-e kedvem megcsinálni a Moby Dick készülő tribute lemezének a borítóját. Ennek rendkívül örültem, ugyanis a Moby Dick is meghatározó volt amikoron a zenével kezdtem ismerkedni, még olyan 10-12 éve. Hát elkészült, és örülök, hogy mindenki elégedett lett az eredménnyel, mert bár saját munkáimról soha nem mondok ilyet, de még nekem is tetszik:)
