COOL HEAD CLAN feat. Jaya Hari das: Ugass kutya
Eredeti szerző: Schmiedl Tamás
A felvételek, keverés és mastering az Audioplanet Stúdióban készültek, Budapesten.
Hangmérnök: Jaya Hari das
Zsolt, a Moby Dick tribute lemez kapcsán mindenképpen vissza kell
tekintenünk a múltba, hiszen esetedben elég szoros kapcsolat állt fenn a MD zenekar és közted, hiszen a zenekar énekese voltál egy darabig a nyolcvanas évek legvégén...mesélj erről az időszakról, hogyan miképp szálltál be a csapatba, illetve miért szakadt meg a közös munka ?
Azért szakadt meg, mert kirúgtak:)))))) Komolyra fordítva, ők kerestek meg engem. Akkoriban nem éltem valami szolid életet, és általában a próbák helyett a néhai Tüzesvízben lógtam.
Plusz ott volt a Budapest-Sopron távolság is, ami nagyon fárasztóvá vált egy idő után. Ezeknek a dolgoknak együttesen az lett a következménye, hogy különváltak az útjaink.
Mi alapján választottátok ki a feldolgozandó dalt ? zenei, vagy érzelmi döntés volt ?:-)
Szerintem mindkettő. Érzelmi azért, mert a kilencvenes évek elejének meghatározó nótája volt, és aki akkoriban ilyen zenét hallgatott, az biztos, hogy ismerte/ismeri. Zeneileg pedig benne volt a dalban, hogy meg lehet csinálni ilyen húzósra. Nem is értem, hogy miért nem csaptak rá egyből. Talán azért, mert az eredeti felvétel ma már nem nevezhető korszerűnek. Jaya Harival a tempóján is
változtattunk, meg az énektémákat is megosztottuk.
Honnan ered a közös produkció ötlete ?
Az Audioplanet még a Méreg lemez kapcsán jött szóba, a kiadó ajánlotta, én meg azt hittem, csak a pézt akarják spórolni a stúdión, és nem is ismertem, ezért mentünk máshova. Aztán, amikor a Sámánt vettük fel nála kiderült, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Azóta megfogadtam, hogy csak nála veszem fel az anyagaimat ezentúl. Ez a feldolgozás is így jött. Felhívtam, hogy mennénk, mondtam, hogy mit dolgozunk fel, erre totál bepörgött, és mondta, hogy gyerekkora kedvenc nótája, hadd üvöltözzön már benne egy kicsit:))) Én meg feldobtam, hogy csináljuk meg
az egészet közösen. Nem is ért csalódás, mikor visszahallgattuk a kész nótát!
A felvétel alapján úgy tűnik, nem volt sok tökölés cicoma a stúdióban, ami az album talán legfeelingesebb, legdinamikusabb produkcióját eredményezte...milyen volt a közös meló ?
Óriási! Úgy végeztünk egy nap alatt, hogy ott találtunk ki mindent.
Megnéztük a hangolást, hogy milyen fekvésbe kellene játszanunk. A Viktor miatt eleve ki kellett zárni a metronómot, mert utálja. Erre Jaya Hari dobta fel, hogy csináljuk meg ultra koszosra, kb abban a felfogásban, mint ahogy a Slayer nyúlt a régi nagy punk nótákhoz. Tudtuk, hogy így senki nem fog játszani egy feldolgozást sem. Ma mindenki pontosítja a dobokat, vagdosnak össze-vissza.
Ezzel szemben mi bementünk, bemikrofonoztunk mindent, és másodszorra fel is küldtük az egészet, de úgy, hogy minden
hibát benne hagytunk. Ezért lett ilyen erőszakos, horzsoló a végeredmény. Még azt is lehet hallani, ahogy a gitár lecseng,
és Norbi, a gitárosunk beleordít a pick-up be, majd a még sípoló
hangszereket levesszük a nyakunkból, és nekitámasztjuk az erősítőknek:))))
Mikor kész lett, leestem a székről! Hja, és azért is volt iszonyat nagy a közös cucc, mert mióta csináltunk egy röhögő klubot, azóta fetrengünk az ilyen munkáknál. Viktor, Jaya Hari, meg én vagyunk a masszív tagok benne, plusz a Lőrincz a Stresszből, meg pár alkalmi röhögő. Úgy indul a program, hogy a Viktor elkezd röhögni-amit mi csak tévénéző röhögésnek hívunk-, ami annyira hülyén hangzik, hogy mi egyből röhögünk ezen. kb 20 másodperc után átcsap igazi nevetésbe, és akkor már egymáson röhögünk, és nem tudjuk abbahagyni. Ez a hangulat lejön a felvételről!
A röhögő klub gyűlése
az interjút készítette: Holdampf Gábor