NADIR: Romlott rendszer
Eredeti szerzők: Mentes Norbert - Pusztai Zoltán
A felvételek, keverés és mastering a Denevér Hangstúdióban készültek, Szolnokon.
Hangmérnök: Cserfalvi "Töfi" Zoltán
Közreműködött: Cserfalvi "Töfi" Zoltán - gitárszóló
Az MD Tribute lemezen talán az lett volna a meglepőbb, ha a NADIR neve nem szerepelne a tracklistában, hiszen Ti igaz, akkor még Dark Clouds néven, de már "tisztelegtetek" a Dick-nek. Hogy is volt ez, mondanátok erről valamit?
Mi kétségkívül azon zenekarok között vagyunk, akiknek valóban rengeteget jelentett és adott, illetve jelent és ad ma is a Moby Dick. Amikor érdeklődésünk egyre inkább a metal zene felé fordult, kezdeti meghatározó zenei élményeink (lemezek, koncertek) jelentős része eleve hozzájuk fűződik. Hozzá kell tenni, hogy a zenekart mindannyian többé-kevésbé önállóan, azaz egymástól függetlenül fedeztük fel magunknak, még jóval a Dark Clouds megalakulása előtt. Viszont egyebek mellett éppen a Moby Dick iránti rajongás, és ennek folytán jó pár közös koncertélmény hozta össze azt a társaságot, amelyből idővel kialakult a Dark Clouds "keménymagja". Amikor 1999-ben az első albumunkra (Nadir) készültünk, Czetvitz Norbi gitáros / fő dalszerző vetette fel egy Moby Dick feldolgozás gondolatát. A kiválasztott dal nem is lehetett volna más, mint a Körhinta, hiszen amellett, hogy ez az egyik nagy közös favoritunk, egyértelműen ez a dal illett a Nadir album, illetve a Dark Clouds akkori hangzásvilágába. Megkerestük hát a zenekart, név szerint Smicit, hogy az ügy hátterét annak rendje-módja szerint rendezzük, ő pedig végtelenül készségesnek bizonyult. Minden lehetséges segítséget megkaptunk tőle, a feldolgozáshoz, az angol szövegváltozatot (Merry Go Round) is rendelkezésünkre bocsátotta. Azóta, az első albumunk címe nyomán, Nadirra változtattuk a nevünket, és a Tribute lemezen már az új néven szerepelünk. Nyilvánvalóan nem az elozőleg már elsütött poént akartuk itt újra bedobni, így egy másik közös kedvencre, a Romlott rendszerre esett a választásunk ezúttal.
Úgy tudom koncerteken is játszottátok a Merry Go Round-ot. A közönség figyelmét sikerült ezzel jobban magatokra irányítani, ismertebbé tette ez a Dark Cloudst?
Valóban játszottuk élőben a dalt, de természetesen az eredeti magyar szöveggel, ami aligha szorul magyarázatra… Úgy gondoljuk, ezzel a feldolgozással tényleg sikerült jobban magunkra irányítani az emberek figyelmét. A Moby Dick iránti rajongáson túl az is az ötlet mellett szólt, hogy akkoriban a zenekar épp nem volt aktív, és nem lehettünk biztosak abban, hallhatjuk-e még valaha ezeket a nótákat, teljesen indokolt volt tehát, hogy a tőlünk telhető leghatékonyabb módon igyekezzünk a köztudatban tartani a nevet, azaz lemezre is rögzítsük, és koncerteken is játsszuk a Körhintát. Az újjáalakulás óta persze már ritkábban tűztük műsorra, hiszen mindenki számára adott a lehetőség, hogy az eredeti előadótól hallja.
Később koncerteken is feltűntetek Moby Dick előtt, szerintetek ez a feldolgozásnak köszönhető?
Feltétlenül. Annak idején a Nadir album megjelenésekor Smici az elsők között hívott fel bennünket, és gratulált a feldolgozáshoz. Ez volt a két zenekar máig tartó kapcsolatának kezdete. Ennek következménye volt az is, hogy néhány alkalommal felléptünk a Moby Dick vendégeként. Nekünk ez - amellett, hogy maga a zenekar nyilatkozott pozitívan arról, amit csinálunk - a lehető legnagyobb elismerés! Egyébként azóta is felbukkantunk többször a Moby Dick előtt, amikor is velük egy napon léptünk fel különbözo hazai fesztiválokon.
A Körhintát angolul nyomtátok fel, most a Romlott rendszert az eredeti magyar szöveggel. Nem tartottatok ettől, egyáltalán nehezebb volt?
Szöveg szempontjából egyik se volt nehezebb a másiknál, jóllehet szövegeink angolul íródnak, így a magyar nyelvű felvétel valóban nem mondható szokványosnak nálunk. Az éneket tekintve az igazi kihívást a dal hangulata, illetve a szövegi tartalom, a mondanivaló kifejező tolmácsolása jelentette: a vokális részt most is a tőlünk megszokott extrém stílus teszi ki, de távolról sem ugyanazon a hangon végigüvöltve a dalt, hanem variálva a fekvéseket. A zenei részt illetően pedig alapjában véve ugyanaz volt a "feladatunk", mint a Körhinta esetében, azaz megtartani az eredeti változat lényegét, ugyanakkor a saját egyéniségünkből is hozzátenni. Számunkra ez a megközelítés izgalmas igazán, nem láttuk értelmét a szolgai módon, egy az egyben történő másolásnak.
Egyébként mióta ismeritek a Dick-et? Első meghatározó élmény, koncert, lemez?
A zenekar minden tagjának az első metal zenei élményei között volt a Moby Dick. Norbi és néhány osztálytársa már a korai lemezek idején kegyetlen csatákat vívott az iskolában azokkal, akik akkoriban mondjuk Beatricére vagy Ossianra játszották a kemény gyereket, és a harc kimenetele soha nem is volt kérdéses. A Moby Dick tábor magnója pl. háromszor akkora volt, mint bárki másé, így a többieknek és a marhaságaiknak esélye se maradt. Sőt, Norbi még az Ugass kutya! album előtt szert tett egy régi koncertfelvételre olyan dalokkal, mint a Prometheusz, a Csaló vagy a Patkányirtás. Tauszik Viktor énekes 1990-ben Karácsonyra kapta meg egy osztálytársától az Ugass kutya albumot, onnantól pedig neki sem volt megállás!.. Köves Hugó gitáros bakeliten szerezte be a korai lemezeket, de az Indul a boksz is nagy kedvence (ahogy nekünk, többieknek is). Fekete Szabolcs dobos is a 90-es évek elejétől hallgat Moby Dicket. A cimborái egyike akkor már az apja fekete VW Passat-jával járkált, amelyből lehúzott ablak mellett brutális hangerőn bömböltetve a Dicket jó pár örömteli pillanatot szerzett a társaság a járókelőknek… Turbók Gergő basszusgitáros pedig konkrétan a Kiképzés nóta hatására kezdett el zenélni. Koncertek terén meghatározó közös élményünk volt az 1992-es tavaszi PeCsa buli, az egy évvel későbbi pestlőrinci sportcsarnokbeli fellépés, a Memento korabeli VMH-s klubkoncert, és így tovább. A maradandó zenei élmények mellett maradandó sérüléseket is sikerült beszerezni egyik-másik estén, de hát azok ilyen idők voltak: vérre mentek a bulik, mindenki ütött mindenkit… A ma koncertre járók el se tudják képzelni azoknak a régi buliknak a mélységét, akkoriban ugyanis nem pusztán a szórakozásról szóltak a koncertek, és maga ez a zene sem, hanem sokkal többrol! Nálunk a magyar rock / metal zene a Moby Dickkel volt egyenlő, ma meg különösen igaz ez! Számunkra mindig is a Moby Dick volt és marad a hibátlan magyar zenekar.
az interjút készítette: Schmiedl Balázs
