WACKOR: Fejfa helyett
Eredeti szerzők: Hoffer Péter - Pusztai Zoltán
A felvételek, keverés és mastering a Bakery-ben készültek, Érden.
Hangmérnök: Szabó Viktor - felvételek és mastering, Varga Zoltán - keverés
Milyen kapcsolat fűz Benneteket a Moby Dickhez? Van-e valamilyen, a Moby Dickhez kötődő meghatározó zenei élményetek (kedvenc album, koncert...)?
Csabi: Kapcsolatunk a Moby Dick-kel? Intim, de erről most nem beszélünk, mert úriemberek vagyunk Általános iskola 7. osztályától kezdve Moby Dick fan voltam, előtte pár hónappal barátkoztam össze a metállal, és egy idő után csak a thrash-es dolgok kezdtek érdekelni. A Moby Dick-be a lengyel piacon futottam bele, pontosabban a kazettájukba. Előtte már hallottam, hogy van egy magyar thrash banda de nem hittem el. Amikor megláttam az "UGASS KUTYA!" borítóját, tudtam, hogy azonnal meg kell vennem a kazit, és onnantól kezdve 1 hónapos hallgatás: reggel 7-kor kelés, éjfélkor fekvés. Totál fanatikus lettem, minden egyes lemezt a megjelenés napján vettem meg. Kezdetekben dobolni is Rózsi "tanított", csak persze nem tudott róla. Kedvenc lemezt nagyon nehéz lenne választani, mai füllel hallgatva a "Fejfa Helyett" lenne ez, mivel rendesen előremutató volt minden tekintetben. Koncertek? Azt sohasem felejtem el, amikor a 94-es turné pesti állomásán az iszonyatos tömeg és zúzás hatására a PeCsában beszakadt a kordon. Akkor volt, amikor Hofit a dobszerkóval láncokon eresztették le.
Az sem volt semmi, amikor a pestlőrinci bulira a szobám ablakán lógtam ki, mert anyámék nem engedtek el 39 fokos lázasan. Utána tüdogyulladást kaptam, de simán megérte.
Miki: Nekem a Moby Dick elsősorban koncertélmény. Ők voltak az első magyar zenekar teljesen profi kiállással, show-val és hangzással, amit láttam. A '95-ös Szigetes koncertjük a nagyszínpadon aprított-alázott, engem akkor fogott meg a dolog.
Az a koncert évekkel utána is gyakran szóba került. Mint gitárost, zeneileg persze Mentes kolléga dolgai fogtak meg a legjobban, legfőképpen az, hogy akármit játszik, az első hangból meg tudod mondani, hogy ő az. Én őt tartom a magyar metálmezőny egyik legkarakteresebb szólógitárosának. Ráadásul ugyanahhoz a fodrászhoz járunk.
Küki: Nekem valahogy mindig úgy esett, hogy valamelyik cimborám hallgatott mellettem Moby Dicket. Brenner Zoli barátom kezdte még középsuliban, állandóan Dick pólókban nyomult (néha még ünnepélyekre is), Dick dallamokat dúdolt magában, és persze az aktuális lemez megjelenése napján hirtelen ott volt a lemezboltban, hogy megkaparintsa pénzért, zsarolással, csábítással, fenyegetőzéssel, szóval bármi áron. Én persze vele nyomultam, a nemes üggyel szimpatizálva részt vettem a zsarolásban, a fenyegetőzésben és a csábításban. Mostanában meg ugye a Csabesz a kapcsolat Moby Dickék felé. Neki ez egy valóra vált álom tulajdonképpen.
Miért éppen a Fejfa helyett nótára esett a választásotok?
Csabi: Szövegileg és zeneileg ez volt a leg-Wackorosíthatóbb nóta, ráadásul egy olyan albumról, ami megelőzte a korát, ezért ez tűnt a legjobb választásnak. Amúgy kiválogattunk vagy 30 számot, de végül mindenki erre tette le a voksát.
Miki: Ennek a számnak van egy sztorija mifelénk. Én régebben nem nagyon voltam képben Moby Dick ügyben, viszont az ős-Wackoros időkben minden egyes alkalommal, amikor Garai Zsolt barátunk és Csabi egy légtérbe került, a legváratlanabb pillanatban összenéztek, és elkezdték tök egyszerre üvölteni, hogy "..HULL MÁR A HAMU A FÖLDRE..." Már akkor tudtam a szöveget kívülről, amikor még nem is hallottam a számot! Nekem teljesen egyértelmű volt, hogy ezt szeretném Wackorul hallani. Persze, a Fejfa riff-egységcsomagja is közel áll az én sötét lelkemhez...
Küki: Ugye nálunk a Csabesz a FANATIKUS, de nem akart egyedül dönteni, szóval megígérte, hogy felveszi a legkedvencebb számait egy CD-re, hogy lehessen miből válogatni. Nos, meg is kaptam a CD, azaz két CD-t, amin gyakorlatilag az egész Moby Dick életmű megtalálható volt, mert azt elfelejtette közölni, hogy minden szám a kedvence. Igazából nem is volt időm meghallgatni mindet akkor, a kopasz meg a raszta a Fejfára voksolt, én meg nem ellenkeztem, eléggé rendben van az a szám.
A feldolgozás csak erre az egy alkalomra szól, vagy élőben is játsszátok majd időnként?
Csabi: Nemcsak hogy játszani fogjuk, de már játszottuk is! Utoljára a FeZen-em sütöttük el, és valami irgalmatlan mészárlást rendeztek az arcok erre a nótára. Olyan szinten húz a nóta, hogy a ráadásblokkban nyomjuk, hogy a végére totál felpörgessük a bulit.
Miki: Onnantól fogva, hogy a lemezre kerülő nóta nem feldolgozás, amit csak ugyanúgy eljátszunk, hanem átdolgozás, amiben mi is benne vagyunk, lelkileg ugyanúgy hozzánk tartozik, mint bármelyik számunk. Na és húz, mint az ökör. Így hát még szép, hogy a koncertprogram része.
Küki: Hát.
Míg a világon ma is sorra jelennek meg ilyen jellegű albumok, Magyarországon ez a kezdeményezés újnak, újítónak mondható. Elképzelhetőnek tartjátok-e, hogy ezt a kiadványt a közeljövőben más hazai tribute albumok is követik majd?
Csabi: Szerintem igen, főleg ha más régi, nagy múltú csapatok is észreveszik, hogy mekkora érdeklődés van egy ilyen jellegű album iránt. Biztos vagyok benne, hogy lesz még pár magyar zenekar, ami elő fog állni ezek után ezzel az ötlettel, és nagyon örülök neki, hogy a Moby Dick volt az első, aki megtette, és óriási megtiszteltetés, hogy mi rajta lehetünk ezen a lemezen.
Miki: Itthon kezdeni egy feltáratlan területen eléggé bátor dolog, de biztos vagyok benne, hogy a Moby Dick példáján felbuzdulva beindul a fantáziája pár másik nagy múltú rockbandának is. Vannak bőven olyanok a hazai színtéren, akik tribute-ra érdemes életművel rendelkeznek, úgyhogy remélem, mások is nekikezdenek.
Ti milyen hasonló kiadványon szerepelnétek még szívesen?
Modern Talking és Uhrin Benedek Tribute mindenképpen, de ha az nem jön össze, akkor beérjük a Rammstein, Slayer Tribute-tal is.
az interjút készítette: Tauszik Viktor